Felhívás közös Spruch-mondásra szeptember 7-én és 9-én

Kedves Barátunk!

A Waldorf-közösség egy tagjának kezdeményezésére küldjük az alábbi javaslatot. Kérjük, hogy továbbítsátok a saját levelezőlistáitokra is, hogy minél több emberhez eljuthasson.

1919. szeptember 7-én a stuttgarti kastélykertben került megrendezésre a világ első Waldorf-iskolájának megnyitó ünnepsége.
E történelmi esemény 100. évfordulója alkalmából egy olyan megemlékezést, szellemi találkozást szeretnénk javasolni, mely során a Waldorf-mozgalomhoz kapcsolódó személyek (pedagógusok, szülők, gyermekek, szimpatizánsok) az ország különböző pontjain, de azonos időben mondják el azt a Spruchot, melyet Albert Steffen, az Általános Antropozófiai Társaság vezetője a Kissvábhegyi Waldorf Iskola alapkőletételi ünnepségére írt és mondott el.

Bár a stuttgarti iskola megnyitása és a kissvábhegyi alapkőletétel között eltelt tíz esztendő, úgy gondoljuk, hogy ez a Spruch méltó módon képviseli a magyarországi mozgalom kezdőimpulzusának eszenciáját.
A Spruch – szövegét tekintve – a pedagógusok szemszögéből íródott, mégis ugyanarról az impulzusról beszélünk más szerepkörökből nézve is, ezért úgy véljük, hogy a Waldorf-közösség bármely tagja általi elmondás hozzájárulhat a Waldorf-pedagógia impulzusának megerősítéséhez.

Mivel 2019. szeptember 7-e szombatra esik, ezért ezen a napon egyéni megemlékezést javasolunk, az intézményeket pedig arra biztatjuk, hogy az ezt követő hétfő reggelén (szeptember 9-én) közösségileg (akár osztályszinten) is hasonlóképpen járjanak el, és közösen mondják el Albert Steffen Spruchját. Ez a tett szintén hozzájárulhat a Waldorf-pedagógia szellemi megújításához fűződő folyamathoz, az impulzus jövőjének biztosításához.

A javaslatunk összefoglalva a következő:
1. Egyéni megemlékezés Albert Steffen Spruchjának elmondásával: 2019. szeptember 7-én, szombat reggel 9 órakor.
2. Intézményi (közösségi) megemlékezés Albert Steffen Spruchjának elmondásával: 2019. szeptember 9-én, hétfő reggel 9 órakor.

Albert Steffen által az alapkőletételi ünnepségre írt Spruch:

Itt állunk, hogy felépítsük azt a helyet,
amely szolgálja az Istentől akart földi célokat.
Mély hálával
lépünk a jó földre.
Bátorsággal telten
és megindultan lélegezzük be a levegő gyógyító erejét.
A szellem igaz útjához hűen szemléljük a Mindenségben a világ fényét.
Az emberiség képmását, melyet az Ég ránk bízott,
most csíraként süllyesztjük bele a Földbe,
hogy növekedjék, virágozzék,
gyümölcsöt teremjen a gyermeki lelkekben.
Mi, a tanítók, akik szeretetben neveljük a tanulókat,
gyógyítjuk őket, ha betegek,
megtámasztjuk őket, ha gyengék,
hogy igaz, szép és jó emberré váljanak,
önmagunk állandó megújítására törekszünk.
Ezt akkor tesszük, ha mi magunk válunk a szó házává,
csak így építjük fel igaz módon ezt a helyet.
Igen, így legyen!