Waldorf kalauz
Rövid ismertető

Az elmúlt években a Waldorf közösségeket járva, mindenhol azt tapasztaltam, hogy a szociális kapcsolatok és a közösségi élet, bár sokat fejlődött, még mindig bonyolult és konfliktusokkal terhes. Ez a helyzet annak ellenére, hogy 1919, az első Waldorf-iskola létrejötte óta eltelt 100 évben számos Waldorf közösség kezdte meg a működését, és így bőven volt lehetőség gyakorolni az együttműködést és kísérletezni a szociális formákkal. A helyzetet némileg nehezíti az, hogy nem léteznek a Waldorf-közösségek számára kötelezően előírt formák. Még maga Rudolf Steiner sem kísérelte meg sehol sem, hogy előírja, milyenek is legyenek az egyes intézmények.
Csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy az egészséges szociális formáknak mindig ható törvényszerűségei vannak, és rajtunk áll, hogy figyelembe vesszük-e ezeket, vagy szembe helyezkedünk velük.
Ezeket a törvényszerűségeket Steiner nem követelményként, vagy mindenkire kötelező előírásként adta meg. Nem adta meg egy Waldorf intézmény konkrét kialakításának egyetlen üdvözítő módját sem, hanem közvetlenül az emberekhez fordult és arra hívta fel a figyelmüket, hogy a lehető legjobban működő szociális forma csak akkor fog létrejönni, ha az emberek képesek lesznek megfelelően együttműködni egymással és közösen megtalálják azokat a szempontokat, ahogyan a szociális élet kérdéseit szemlélniük kellene, és kialakítják azokat az egészséges
formákat, melyekben együtt kellene élniük és dolgozniuk.
Így aztán érthető, hogy miért van ma annyi vita, súrlódás és konfliktus, amikor egy Waldorf-közösség a maga szociális formájának kialakításán dolgozik és miért is olyan különbözőek az egyes közösségek: mert nekünk magunknak kell a legjobban megfelelő formát kikísérleteznünk, és ez minden közösség esetében más és más
lehet. Ezt a helyzetet tovább bonyolítja, és a konfliktusok lehetőségét tovább növeli, hogy egy Waldorf-közösség ugyanakkor a hatalommal való élés megújításának terepe is.
A hatalomhoz való új viszonyunk kialakítása ezekben a közösségekben mindenki számára egy fontos feladat, és ezért a Waldorf-közösségek vezetésének módja és módszerei jelentősen eltérnek a hagyományos, u.n. hierarchikus vezetési
módszerektől. A hagyományos értelemben vett vezetés helyett, itt az új „vezetőknek” az a feladatuk, hogy biztosítsák a teret, a lehetőséget a közösség tagjainak ahhoz, hogy a célokat, amiket a közösség kitűzött, megvalósíthassák. E közben azt is tudniuk kell, hogy mindaz, amit tesznek, azt az emberi fejlődési célok megvalósításáért teszik, aminek ez a közösségi forma csak az eszköze. Azt láttam, hogy a közösségek ezt még nem egészen értik, és az egészséges
szociális élet törvényszerűségeitől gyakran eltérnek, és ilyenkor sérül az eredeti szellemiség, az oktatás szabadsága, és felborulhat az egyensúly. Mert csakis a közösség tagjainak valódi együttműködéséből táplálkozó fejlődési folyamatból tud létrejönni az az állapot, amikor egy Waldorf iskola nem az egyéni hatalmi harcok eszköze, hanem egyszerre és egy időben egy oktató közösség és egy társadalmi kísérletben is tudatosan részt vállaló közösség.
Ezen tapasztalataim hatására döntöttem úgy, hogy a vállalkozóknak készült „Menedzserkalauz” című könyvem után most egy új könyvben összegyűjtöm és közreadom azon előadásaim írott változatát, melyeket 2010 és 2018 között Waldorf-témában tartottam, és azoknak az írásaimnak az átdolgozott változatát, melyek a Waldorf-közösségek szervezetének, működésének, életének és fejlődésének

kérdéseit, ill. az együttműködés leggyakoribb problémáit tárgyalják. Ezekben igyekeztem a problémákat, konfliktusokat okozó kérdéseket úgy kibontani, hogy mindig biztosítsam azt a szabad teret, amire a mai embernek és közösségének a cselekvéshez szüksége van.
Ezek az írások tehát ahhoz próbálnak segítséget adni, hogy egy közösség tagjai felismerjék milyen törvények hatnak az emberek által alkotott közösségekben, milyen következményekkel jár a közösségekben egy bizonyos cselekedet és ez a következmény a tudatos ember által előre hogyan határozható meg. Azt remélem, hogy amennyiben a Waldorf közösségek tagjai, tanárok és szülők egyaránt, tanulmányozzák ezeket az írásokat, akkor az a sok és sokrétű probléma, ami ma a Waldorf-közösségek szociális életét terheli, fokozatosan megoldódhat, de legalább
segíthet a közösség tagjainak a megoldás felé vezető úton elindulni.

Takáts Péter

A könyv a következő írásokat tartalmazza:

Miért született ez a könyv? ………………………………………………. 7
1. Waldorf közösségek, mint a jövő ideáljainak hordozói .. 12
2. A teremtő ember …………………………………………………………. 22
3. A Waldorf közösségek küldetése ………………………………… 37
4. Az antropozófia szociális impulzusa és
a Waldorf mozgalom …………………………………………………….. 46
5. Gondolatok a Waldorf iskolák hármas tagozódásáról … 63
6. A Waldorf közösségek fejlődésének kérdéseiről …………. 77
7. Egészséges Waldorf közösségek …………………………………. 116
8. A közösségeket gyógyító és megbetegítő erők ……………. 129
9. Gyógyító erők bevezetése a közösségbe ……………………… 145
10. A Waldorf iskolák önigazgatásáról …………………………… 162
11. Gondolatok a Waldorf iskolák tanár-köztársaságáról .. 169
12. Konfliktusok, mint az emberi fejlődés eszközei ………… 184
13. Kell-e az antropozófia? …………………………………………….. 197
14. A XXI. század kihívásairól ……………………………………….. 209
Zárszó ……………………………………………………………………………. 226