SZABAD GONDOLAT
2020/tavasz

A tartalomból:

Tóth Márk: Utószó Rudolf Steiner Az oktatás szabadsága és a hármas tagozódás című cikkéhez

Csanádi József: Közép-Európa béklyója, Trianon
Trianon 100 – avagy Nagy Emil küzdelmei I. rész (Juhász József)

Dr. Kiss Zsuzsanna: 100 éves az antropozófus orvoslás – Beszámoló a 2020. január 25-31. között zajló műhelyhétről

Gyuricza László: A Krisztus-impulzus és a morálisan felelős képalkotás

Hódosi Helga: Aranyló templom a sötét földben

Heidrun Christner és Christel Traut: Szociális jövő és a Fridays for Future

Buella Mónika: Mindennapi müzlink

W. Kuhfuss: Két lehetséges út a pedagógiában

Waldorf 100, Carmina Burana – Beszélgetés Thurnay Balázs zenetanárral és Fazekas László zeneművésszel (Lázár Márta)

Thurnay Balázs: Hogyan tovább? – Gondolatok a Waldorf 100 Ünnep után

Szentkúti Márta meséje: Ne féljetek – A katángtündér meséje

Deák József: Három évtizede Waldorf-szellemiséggel Moszkvában

Rudolf Steiner: Nép-pedagógiai előadások I-III. (Wöss Katalin)

„…napjainkban még mindig, teljes mértékben érvényes Rudolf Steiner kijelentése: ’Az, hogy az oktatásügyről az államnak kell gondoskodnia, ma annyira mélyen gyökerezik az emberek tudatában, hogy ha valaki meg akarja ingatni ezt a vélekedést, azt a világtól idegen ideológusnak tartják.’ Elegendő csak a közelmúlt oktatásügyet érintő, hazánkban meghozott állami intézkedéseket és azok széleskörű társadalmi fogadtatását nagyvonalakban áttekinteni, hogy ne legyen illúziónk e kérdést illetően. Ez egy olyan makacs dogma, amelyet ma még a szabad oktatásügy létrejöttében leginkább érdekelt intézmények képviselői sem kérdőjeleznek meg egyértelműen felfogásukban és cselekvéseikben.” (Tóth Márk)

„Aki az önigazgatást illúziónak véli, gőgös flúgosok megvalósíthatatlan ábrándjának, netán idegesítő papolásnak tartja, az ezzel a meggyőződésével konkrét akadályokat állít a valóban szabad oktatás megvalósulása elé. Aki gyakorlatiatlan, a realitásokat nem ismerő értelmiségiek, élhetetlen tanárok gyermeteg ideájaként kezeli az államtól független szellemi élet gondolatát, az elárulja a Waldorf-iskolákat, és elhazudja a szellemtudományt – önmaga elől is. (…) Az idea által áthatva a legsúlyosabb kompromisszumok, a legízléstelenebb helyzetek és a legfelháborítóbb jogtalanságok közt józanul lehet előre lépni.” (G. Ekler Ágnes)

„…hol van a képalkotásban a közép? A gyógyító közép, ahol a szellemien képies, vagyis a konkrét imaginatív megjelenik? Ez a kérdés egyben a törekvés irányát is meghatározza. A keresztény művészet vagy a Krisztus-impulzust szolgáló művészet feladata, hogy megakadályozza a szétszakítottságot, a pólusok között egyensúlyt teremtsen, az érzéki-fizikaiba pedig a Feltámadás erőit vigye. A keresztény művészet mint szociális, morális megtartó-erő, egyben mint nevelő-tanító impulzus évszázadokon keresztül őrködött az európai kultúra felnövekedésében és kibontakozásában. Ma viszont könnyen előfordulhat, hogy a „keresztény művészet” kifejezés hallatán értetlenkedő, gyanakvó vagy akár rosszalló tekintetekkel találkozunk.” (Gyuricza László)

Húsvét

A csend szirmaiban
csak az ízületek apró ropogása.
A dermedt erekben
hangtalan robajjal zajlani kezd a vér.
Ez már az a hajnal.
Akár kivert kutya, elsompolyog az éj.
Gyöngéd lüktetéssel hegednek a sebek.

Felkel. Kilép. Indul.
Sarkában a tavasz.

Nincs itt. Ne féljetek!

(Kertész Eszter)

Megrendelhető:

info@szabadgondolat.hu;

70/7746694