TARTALOMJEGYZÉK

2020.ősz

„Magot nevelni a hervadásban” (Gergár Mária)

Antropozófia

Rudolf Steiner: Az építőművészet fejlődése az ezredfordulókkal összefüggésben – Utak egy új építészeti stílushoz – „És az épület ember lesz.”

Frisch Mihály: Megemlékezés Kálmán Istvánról

Hármas Tagozódás

Csiki László: A Jog a szabályozás és az igazságosság között

Világhelyzet

Tóth Márk: Üdvözöljük Filantrópiában!

Galántai Ágnes: Valóság és fikció között

Olaf Koob: Pandemie oder Plandemie? Járvány vagy eltervezett akció?

Daphne von Boch: Koronavírus: Háború a polgárok ellen

Művészet

Nekem volt egy szívdobbanásom… – Beszélgetés Türkössy Szilárddal és Hódosi Helgával (Döbröntei Zoltán)

Gyuricza László: A szív terében

Kozmológia

Varga Márta: A Föld mint mágnes

Nevelésművészet

Rőczei Zsanett: Látogatás Robinson szigetén

Oravecz Péter: Égszakadás

1. Ekler Ágnes. A nagy utazás

Hírek, beszámolók

Kormos Judit: Szellemi műhelymunka a Kékvölgyben

Szépirodalmi szemelvények: Oravecz Péter és Christian Morgenstern versei

Rövid ízelítő néhány írásból:

„Lassan elérhető, hogy önérzetes felnőtt emberek önként válasszák a lágeréletet, és ebben lássák önnön túlélésük legbiztosabb garanciáját! Aki ezt kitalálta, bizony tökéletes ismerője az emberi fajtának, és bizonyosan nem emberi szintű intelligencia használója.” Galántai Ágnes: Valóság és fikció között

„Z generációs gyermekeimtől gyakran hallom: Anya, te a középkorban élsz. Pedig Anya sűrűn használja számítógépét, okostelefonja van, és hamarabb ír e-mailt, mint hív fel valakit. Úgy tűnik, tökéletesen alkalmazkodott a jelen elvárásaihoz. De még él benne az elveszett offline Éden emléke. Valóban, mi középkorúak, abban a világban idegenül mozgunk, ahol youtuberek a példaképek, és az élmény csak akkor igazi, ha százak látják a közösségi oldalakon. Kétségbeesve figyeljük gyerekeinket, ahogy bolyonganak, mint egy elvarázsolt kastély tükörlabirintusában, az eléjük táruló virtuális világok között.” Rőczei Zsanett: Látogatás Robinson szigetén

„Ahhoz, hogy ne örökké bolygó, önmagát sohasem lelő, önmagáért az utazásért lelkesedő fiatal legyen, ahhoz ki kell menteni korunk egyik tévedéséből. Ha érintetlen, változatlan marad a lélek, és az útról élményekkel, felszínes képpel, de változatlan lélekkel tér meg, akkor folyton újra és újra utazni akar majd. Ezekre az újabb utakra azonban önmagát is folyton, csomagként, magával hurcolja. Így nem élheti meg a vágyott továbblépést. Ha önmaga változatlan, az út felesleges. Ez a sznobizmus gyökere.” G. Ekler Ágnes: A nagy utazás

„Olyan emberek fogják magukat kereszténynek hívni, akikben az igazi kereszténységnek nyoma sem lesz; és ezek tombolni fognak azok ellen, akik nem csupán tartják majd magukat ahhoz, amit Krisztus az evangéliumok tanúsága szerint elmondott, de akik számára valóság lesz a kijelentés: „Veletek maradok a világ végezetéig…” Rudolf Steiner: Az építőművészet fejlődése az ezredfordulókkal összefüggésben