Egy friss kutatás a végzett Waldorf-diákok munkaerőpiaci elhelyezkedéséről és stresszel szembeni megküzdéséről (rezilienciájáról), összehasonlítva állami iskolában végzett diákok eredményeivel. A szakdolgozati kutatás nem reprezentatív, a témában elérhető szakirodalom és két kérdőív eredményei, 50 egykori waldorfos és 50 állami intézményben végzett fiatal válaszai alapján készült.

Szerző: Terjéki Viktória. A szakdolgozat címe: A Waldorf-pedagógia relevanciája a 21. századi magyar társadalom oktatási rendszerében. Intézmény: ELTE BGGYK, 2023. Témavezető: Darvai Tibor PhD

Részletek a kutatásból:

„A kutatás két kérdőív segítségével keresett válaszokat a felmerült kérdésekre. Az egyik Waldorf-intézményben végzett diákok számára, a másik állami közoktatási / köznevelési rendszerben végzett diákok számára készült. A kitöltők minimum életkora 18 év volt. A kitöltések lezárására mindkét kérdőív esetében 50-50 válaszadónál került sor. A nemek megoszlása tekintetében érdemes megemlíteni, hogy míg az állami kérdőívet közel fele-fele arányban töltötték ki férfiak és nők, addig a waldorfos kérdőív válaszadóinak 70%-a nő volt. A kitöltők életkora mindkét esetben legfőképpen a 18-29 éves korosztály között mozgott. Az iskolai végzettséget megfigyelve hasonló arányokat láthatunk, bár az államis kitöltők nagyobb százaléka (32%-a) még folyamatban lévő felsőfokú tanulmányokat folytatott, addig a waldorfos kitöltők nagyobb része (44%-a) már rendelkezett főiskolai / egyetemi diplomával.”

Munkaerőpiaci elhelyezkedés

„A két csoport munkaerőpiaci elhelyezkedését tekintve kiemelkedő különbséggel nem találkozhatunk. Továbbá mindkét csoport tagjai többnyire a végzettségüknek megfelelő ágazatban helyezkedtek el. A waldorfosok 58,5%-a, az államisok 53,2%-a abban az ágazatban dolgozik, amelyben végzettséget szerzett, míg az előbbiek 19,5%-a, az utóbbiak pedig 19,1%- a végzettségétől eltérő szakmában dolgozik. Lényegi eltérést tehát ebben a tekintetben nem láthatunk.

Az aktuális állással való elégedettség tekintetében azonban már szembeötlő eltérések tapasztalhatók. A waldorfos válaszadók 48,6%-a teljes mértékben elégedett a munkájával, míg 29,7% a 4-es fokozatot jelölte, azaz néhány körülményt leszámítva kifejezetten elégedett jelenlegi hivatásával. A legalacsonyabb értéket (2) 5,4% jelölte meg. Az állami oktatásban végzett kitöltők ebben a tekintetben jóval megoszlóbb százalékokat produkáltak. A válaszadók többsége, azaz 33,3%-a a 3-as fokozatot jelölte, amely hozzávetőlegesen közepes színvonalú elégedettséget jelöl. A második leggyakrabban jelölt válaszlehetőség a 2-es volt, amelyet 31% választott. Az államis kitöltők 9,5%-a volt csupán teljes mértékben elégedett jelenlegi munkájával. (6. és 7. ábra)

A szubjektív megélések iránt érdeklődő kérdések közé tartozott továbbá az is, hogy a válaszoló milyen mértékben érezte magát kompetensnek aktuális munkájában / tanulmányaiban. A waldorfosok 50%-a teljesen kompetensnek érezte magát, 48%-uk pedig többnyire igaznak jelölte az állítást. Mindössze 1 kitöltő (2%) jelölte a többnyire nem igaz lehetőséget. Az államisok 78%-a többnyire kompetensnek érezte magát a munkájában, 16%-uk többnyire nem. Összesen 6% gondolta azt, hogy teljes mértékben kompetens szakmájában / tanulmányaiban.

További figyelemre méltó különbség született az alábbi kérdésre adott válaszokban: ,,Úgy érzem, bármikor tudnék szakmát váltani / egy új szakmát tanulni.” Míg a waldorfosok összesen 76%-a a többnyire igaz / teljesen igaz lehetőséget jelölte, addig az államisok 67,4%-a úgy ítélte meg, hogy nem lenne képes / egyáltalán nem lenne képes szakterületet változtatni. A karrierlehetőségek tekintetében a waldorfosok szintén összesen 76%-a többnyire vagy teljesen elégedett volt, az államisok esetében a válaszadók 48%-a többnyire elégedett volt, 34%-uk pedig többnyire nem volt megelégedve lehetőségeivel.” (35-36. oldal)

Az egykori iskolával és pedagógusokkal kapcsolatos élmények

„A fenti kérdéskör széleskörűen tért ki az egykori iskola jellegzetességeinek feltárására. Mind szakmai, mind emberi megítélés terén igen eltérő eredmények születtek a két csoport között. A waldorfosok összesen 84%-a pozitívan nyilatkozott egykori iskolája szakmai színvonaláról, ők a megadott skálán a 4-es fokozatot jelölték, azaz meglehetősen jó minőségűnek ítélték az oktatást. Az államisok legnagyobb százalékban (40%) úgy vélekedtek, hogy régi iskolájuk közepes szakmai színvonalú volt, míg a második helyen (34%-ban) a 4-es fokozatot választották ki. 16% magas szakmai színvonalúnak jelölte egykori iskoláját.

A következő lehetőség az intézmény emberi színvonalának értékelése volt, vagyis a kitöltőknek azt kellett értékelniük, iskolájuk milyen minőségben teremtett számukra támogató és elfogadó légkört mind a diáktársak, mind a pedagógusok részéről. A waldorfosok 68%-a a maximális pontszámot jelölte a skálán, míg 24%-uk szintén jóra (4) értékelte az említett területen intézményét. Az egykori államis diákok 42%-ban közepesre értékelték iskolájuk emberi színvonalát, 28%-uk a 2-es pontot jelölte meg. Mindössze 20%-uk ítélte meg úgy, hogy iskolájuk humánus színvonala magas vagy jó színvonalú volt. (8. és 9. ábra)” (37. oldal)

Az iskola és a munkaerőpiaci elhelyezkedés összefüggéseivel kapcsolatos kérdések eredményei

„A munkaerőpiaci elhelyezkedéssel kapcsolatos konkrét adatok és szubjektív megélések, illetve az egykori iskolai tapasztalatokat átfedő kérdések arra kívántak rálátást adni, egyrészt hogyan ítélik meg a kitöltő felnőttek azt, hogy iskolás éveik hatottak-e / milyen mértékben hatottak jelenlegi életükre, másrészt pedig arra, milyen megszerzett készségeket tulajdonítanak az oktatásban eltöltött éveiknek.

Az egykori waldorfosok 92%-a teljesen vagy többnyire találta igaznak azt az állítást, hogy iskolás évei alatt olyan képességekre tett szert, amelyek a mai napig meghatározóak munkájában. Az államisok túlnyomó többsége (összesen 68%-a) egyáltalán nem, vagy többnyire nem gondolta azt, hogy iskolás évei alatt mai napig meghatározó képességeket szerzett. Ezt követte egy szabad választ igénylő kérdés, ahol a válaszadók leírhatták az említett képességeket. Ezekből néhány darab kerül idézésre.

Válaszok a waldorfos kérdőívből (39 válaszból):

,,Önismeret, szociális készségek, kommunikációs és előadói készségek, együttműködés, kreativitás, merni ötleteket megvalósítani.” ,,Kreativitás, új utak keresése, szervezőkészség.” ,,Toleránsabb vagyok az emberekkel, kitartás, kreativitás.” ,,Talpraesettség, kreativitás, emberi mivolt, kitartás, nem az elismerésért, hanem magáért/magunkért teszem, amit teszek.” ,,Emberszeretet, közösségre vágyás, lojalitás.” ,,Nyilvános szereplés, felszólalás és véleményem képviselete, értékalapú gondolkodás.” ,,Emberszeretet, naivitás, rögtönzés, megtudom-oldani-hozzáállás.”

Válaszok az államis kérdőívből (14 válaszból):

,,Kitartás, alázat.” ,,Kitartás, kreativitás, értő gondolkodás.” ,,Többnyire a kitartás és monotonitás megszokása.” ,,Főleg a kitartás és a tudás.” ,,Kitartás, lexikai tudás.” ,,Felelősséget vállalni a saját tanulásomért.” ,,A matematika, fizika, kémia tantárgyak nagyon erősek voltak, ezért mentem mérnöki irányba.”

A válaszok alapján láthatjuk, hogy a waldorfos válaszokban legfőképpen a kreativitás és a szociális készségek említésének túlsúlya figyelhető meg, az államisok esetében gyakran említett a kitartás, illetve a lexikai tudás.” (39-40. oldal)

Általános létszemlélettel kapcsolatos kérdések eredményei

„Korábban már részletesen szó volt a lelki reziliencia fontosságáról gyermek- és felnőttkorban egyaránt. A kérdőív utolsó nagy egysége a felnőtt lét nehézségeinek körüljárását tűzte ki célul, arra keresve a válaszokat, hogy az iskolában módszertani keretek között megtámogatott lelki-ellenállóképesség és érzelmi intelligencia fejlesztése hatással van-e a felnőttkori megküzdési stratégiákra, továbbá a problémákkal szemben mutatott látásmódra. Bár teljes mértékben – a többi feltételezéshez hasonlóan – teljes értékű bizonyításra ezen állítás nem kerülhet, ugyanis az iskola csupán egyetlen tényező a személyiség formálásában a felnőtté válás útján, érdemes lehet szemügyre venni az egyes iskolatípusokban végzett egyének hozzáállásának jellegzetességeit.

Az első kérdés ebből a témakörből a serdülőkori élmények felidézését kérte a kitöltőtől, akinek a következő állítást kellet megítélnie: ,,Nehéz kamaszkorom volt, többször tehetetlennek éreztem magam a problémáimmal szemben.” A waldorfos diákok 72%-a a fenti kérdésre a többnyire nem igaz és az egyáltalán nem igaz lehetőséget jelölte, 28%-uk gondolta, hogy az állítás teljesen vagy többnyire igaz. Az állami rendszerben végzettek 52%-a többnyire igaznak jelölte az állítást, míg 14%-uk teljesen igaznak vélte.

A stresszkezeléssel és az élet valamennyi területén való egyensúlyteremtéssel kapcsolatos kérdések terén megfigyelhető a tendencia, hogy az állami rendszerben végzettek bizonytalanabban voltak a válaszadás terén. Látható ugyanis, hogy például míg a waldorfos válaszadók 88%-a többnyire vagy teljesen igaznak gondolta, hogy képes egyensúlyt teremteni az életében, és 12%-uk tartotta többnyire nem igaznak, addig az államisok 48%-a vallotta, hogy többnyire vagy egyáltalán nem képes egyensúlyt teremteni az életében, 46%-uk jelölte a többnyire igaz lehetőséget.

A waldorfosok túlnyomó része (76%-a) nem érezte azt, hogy el van késve az élet bármely területén, míg az állami intézményben végzettek inkább érezték magukat elkésettnek (52%).

A szociális érzékenység területére két kérdés vonatkozott. A ,,Minden ember kizárólag a saját boldogulásáért felelős.” kérdést a waldorfosok 72%-a egyáltalán nem vagy többnyire nem találta igaznak. Ugyanezt az állítást az államisok 78%-a többnyire igaznak vagy teljesen igaznak ítélte meg. A következő kérdés során valamennyivel sarkalatosabb kijelentést kellett megítélniük a kitöltőknek. A ,,Minden ember kizárólag a saját szűk környezetéért felelős.” kérdésre a waldorfosok 78%-a a többnyire vagy egyáltalán nem igaz lehetőséget gondolta, ezt az államisok 52%-a ítélte meg ugyanígy. (14. és 15. ábra)” (40-42. oldal)

Az eredmények értékelése

„A munkaerőpiaci rugalmasság tekintetében a waldorfos kitöltők pozitívabb eredményt értek el, 78%-uk ugyanis úgy gondolta, hogy képes lenne új szakmát tanulni / szakterületet váltani, míg az államisok 67,4%-a ennek ellenkezőjét gondolta. Ezek az eredmények összefüggésben állhatnak a waldorfos oktatás sokszínű jellegével, vagyis azzal, hogy a tanulók – a korábban ismertetett elemek alapján – számos szakmában kipróbálhatják magukat iskolás éveik alatt, amely jó alapot adhat arra, hogy a felnőtt lét során is rugalmasabban mozogjanak munkaerőpiaci lehetőségeik között.”

„Az iskola jellegzetességeire vonatkozó kérdéseket megfigyelve nagy különbséget láthatunk az iskolai zaklatások terén, illetve azok kezelésében a pedagógusok részéről. A waldorfos diákok 86%-a nem tapasztalt jellemzően zaklatást, többségük úgy élte meg továbbá, hogy a pedagógusok megfelelő minőségben avatkoztak be a diákok közti konfliktusokba. Az államis diákok 74%-ban vallottak jellemzően iskolai bántalmazásról. Ez a pozitív tendencia a Waldorf esetében azokkal az iskolai tevékenységekkel állhat összefüggésben, amelyek már a kezdetektől az együttműködési készségek és egymás felé fordulás folyamatos gyakorlását tűzik ki célul. Az euritmia, a dráma és a közös zenei nevelés olyan elemek, amelyek az önismeret támogatása mellett a társas együttélés megalapozói is.”

„Az iskola és munkaerőpiaci képességek összefüggéseivel kapcsolatban a szabad választ igénylő kérdésnél, ahol az iskolás évek alatt szerzett, mai napig meghatározó képességeket kellett felsorolni, a waldorfosok esetében a felsoroltak a szociális készségektől (tolerancia, emberszeretet, nyitottság) az önismereten keresztül (magabiztosság, önbizalom) a praktikus készségekig (önálló tanulás, problémamegoldó képesség, összefüggések meglátása) terjednek, amelyben a Waldorf-pedagógia célkitűzéseit – azok megvalósulását – érhetjük tetten. Az államis válaszok esetében jellemzően lexikai tudásra (szakmai tudás, erős tantárgyak) és a kitartásra (teherbírás, monotonitás megszokása) oszthatjuk az érkezett válaszokat.”

„A beérkezett válaszok alapján az is elmondható továbbá, hogy az egykori waldorfosok jóval nagyobb százalékban ítélték meg úgy, hogy képesek egyensúlyt teremteni az életükben, és többnyire vagy egyáltalán nem élnek meg kezelhetetlen stresszt a mindennapok során. Ezzel szemben az államis válaszadók többsége (56%-a) kevésbé érzi azt, hogy képes egyensúlyt teremteni az életében és inkább él meg olyan stresszt bármely területen, amellyel szemben tehetetlennek érzi magát. Az egyensúlyra törekvés fontos eleme a Waldorfnak, többek között az, hogy az érésben lévő személyiségek minden életkorban megtanulják kiegyensúlyozni testi-lelki-érzelmi világukat. A kérdőív eredményeiben tehát ennek lenyomata válik láthatóvá számunkra.

Ahogy az korábban szintén említésre került, a Waldorf-szemléletben fontos szerepet kap a szociális érzék fejlesztése a közös tevékenységek által. Ennek eredményei a kérdőív során nyújtott válaszokban is megmutatkoztak, ugyanis a volt waldorfosok sokkal inkább érzékenyebbnek mutatkoztak a közösséggel szemben mutatott felelősség terén.”

„A kérdőív eredményeire támaszkodva nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy az egykori waldorfos diákok a szakmákat tekintve sikeresebb elhelyezkedést mutatnának az állami intézményben végzetteknél, ugyanis ahogy azt korábban is láthattuk, sem a továbbtanulás, a választott szakmák, illetve a munkanélküliség tekintetében sem mutatkozik kirívó eltérés. Elmondható azonban, a sztereotípiákat megbontva, hogy nincs különbség a két iskolatípus függvényében abban, hogy bármelyik csoport sikeresebb vagy sikertelenebb lenne a munkaerőpiacon. A hipotézis elégedettséget és változásra való rugalmasságot említő része azonban a kérdőív válaszai alapján bizonyítást nyerhet, ugyanis a válaszokból látható, hogy a waldorfosok nagyobb százalékban elégedettek karrierlehetőségeikkel, és jelentősebb mértékben érzik azt, hogy bármikor képesek lennének szakmaváltásra, átképzésre. Elmondható tehát, hogy a Waldorf emberképében meghatározó világ iránti nyitottság-, a megismerés-, illetve szellemi rugalmasság ösztönzése (Turós, 2018) a későbbiekben is jelentősen megmutatkozik a munkaerőpiacon mutatott jó önismeret formájában.” (42-46. oldal)

A teljes dolgozat itt olvasható: https://waldorf.hu/wp-content/uploads/Terjéki_Viktória_Szakdolgozat_2023.pdf

(A kép forrása: pixabay.com)