| Melyik Waldorf-iskolában végeztél? |
Pesthidegkúti Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és AMI |
| Melyik évben? |
2011 |
| Milyen pozitív, vagy negatív élményeid, emlékeid vannak a Waldorf-iskoláról? |
Ez mindig egy elgondolkodtató kérdés és borzasztóan sokat tudnék írni erről, de most pár percig magam elé merengve ezek jutottak eszembe hirtelen: Nagyon szerettem oda járni, más iskolákban örülnek a gyerekek, ha otthon maradhatnak betegség vagy egyéb dolog miatt… Én arra emlékszem, hogy alig vártam, hogy mehessek reggelente, egyáltalán nem szerettem hiányozni. Sosem játszottam be a “lámpa alá dugom a hőmérőt, hogy otthon maradhassak”-ot; számomra ez az érzés ismeretlen volt. Befogadó közösség és rettentő sokat épít a gyerekek személyiségén. Én úgy érzem, hogy rettentő sok dolgot a Waldorfnak köszönhetek, amiket ma is hasznosítok az életemben. Kreativitás, rugalmasság, nagyobb látószög (köszönhető a néprajzkutatásoknak és a mezőgazdasági időszaknak, illetve a cd-készítés és színdarabban való részvételnek.) Könnyen beleugrok feladatokba, nem nagyon van olyan dolog, ami számomra idegen lenne vagy nem szívesen fognék bele, mert rengeteg dologgal megismerkedtünk és foglalkoztunk az évek során… (szociális munka, fafaragás, euritmia, bátorságpróba kiskorunkban stb…) Úgy érzem, nem nyomtak el és fejlődhettem, alakulhattam úgy, mint egy fa, nem vágdostak vissza folyton ugyanolyanra, mint a többi… Pont ezt szerettem benne, hogy mindenki olyan fa lett a végére, amilyen csak akart! Az egyetemen azt vettem észre, hogy beszédesebb vagyok, mint a többiek, szeretem az eszmecserét, véleménykifejtést dolgokról és könnyen vállalkozom elsőként egy feladatra. Mi így tanultuk, nekünk ez a Waldorfban nem okozott gondot 🙂 Nem tudom, előny vagy hátrány-e, hogy 13 évig voltunk összezárva egy osztályba, ha külső szemmel kéne gondolkodnom azt mondanám, hogy egészségtelen, mert sajnos ha ráragad egy negatív jelző valakire… vagy úgy alakul az évek alatt, hogy valaki eléggé ki van közösítve és klikkesedések vannak, ebből az ember nem menekül, akkor 13 évig nagyjából ez vár rá, mindenki be van osztva az osztályban, hogy ki milyen. A folyton menőt mindenki szereti, az örökös vesztes, a nagyszájú, az idegesítő vagy aki ha nem jönne egy hétig suliba, fel sem tűnne; ez megvan ugye? Nem úgy, mintha 8. osztályból tovább menne és új életet kezdene tiszta lapokkal. Nálunk erre csak az egyetemnél van lehetőség. Másrészt viszont ha saját magamból indulok ki, azt kell hogy mondjam, hogy az embernek van egy második családja, akikre számíthat és iszonyú hegyeket képesek együtt ledönteni! Az évek alatt akarva akaratlanul kialakul egyfajta ragaszkodás, falka szellem és ez borzasztó erőkre képes! Hihetetlen dolgokon megyünk együtt keresztül és a mai napig ha összefutunk véletlenül valahol, valami régi szál megrezzen bennünk, egészen máshogy tekintünk egymásra… Nem tudom meghatározni pontosan mi ez, de az iskola után is ez kitart. Hiába széledünk szét és megy mindenki a maga útjára… Talán még annyi, hogy a több évfolyamot jó ötletnek tartom, mert több lehetőség van ismerkedésre és közös munkákra. |
| A Waldorf-iskola után hol tanultál tovább? Milyen szakon? |
Felsőfokú szakképzés a Schola Europában Médiamoderátor szak. Budapest Metropolitan Egyetem – Televíziós műsorkészítő szak. |
| Mi vált előnyödre a Waldorf-iskolában megszerzett képességekből, tudásból a továbbtanulás, vagy a munkád során? |
Azt hiszem, mindent nagyjából érintettem a fentiekben, de szinte mindent. Bevállalós vagyok feladatokban és az életben, kitartó, nem futamodok meg feladatoknál, nyitottság, rettentő kreatív gondolkodású, úgy érzem, van egy fajta szemléletem, amit úgy látok, nem mindenkinek van meg. |
| Származott-e hátrányod abból valaha, hogy Waldorf-iskolába jártál a továbbtanulás, vagy a munkád során? Ha igen, mi volt az? |
Ez szerintem egy rossz gondolkodás, ha azt feltételezi rólunk bárki is, hogy hátrányosabban indulunk az életben, pont inkább azt mondanám, hogy akit nem fejlesztenek, csak tele tömik őket házival és a fejükbe vernek néhány alap dolgot, azzal nem lesznek előrébb; nálunk a teljesen más rendszer és oktatásmód miatt úgy látom, hogy sokkal többrétűbbek vagyunk. Minden osztálytársam és akit ismerek waldorfos, ugyanúgy tudott sikeres lenni, ugyanúgy el tudott helyezkedni és ugyanúgy felvették bárhova. |
| Hol dolgozol? Mutasd be, hogy mivel foglalkozol! |
Most dolgozom egy könyvön, amit nagyon remélek, hogy egyszer kiadásra kerül, tavaly már egy magazinban havonta megjelent belőle mindig egy részlet, ameddig a végére nem ért, de szeretnék vele komolyabban foglalkozni. Ez egyébként a diploma munkám volt 12. osztályban. |
| Van egy jó sztorid, aminek köze van ahhoz, hogy Waldorf-iskolába jártál? |
Rettentő sok sztorink van, EGYÜTT, közösen! Ha egy jó pohár bor mellé leülnénk és elkezdenénk sztorizni, szerintem egy kívülállónak is hatalmas élmény lenne végighallgatni, milyen élményekben volt részünk és milyen sztorik bukkannak elő 🙂 De biztos én is tudnék sztorizni rengeteget, szoktam is másoknak! 🙂 |
