“Ez olyan Waldorfos…” Vagy mégsem?

Kerti Janka, a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium 12. osztályos diákjának kutatása az állami és a Waldorf középiskolásokról

Waldorf iskolás, tizenkettedikes diákként számtalan véleménnyel találkoztam már a Waldorf pedagógiáról és az ott tanuló diákokról. Például gyakran hallottam, hogy “a Waldorfosok nem tanulnak eleget”, “a Waldorfban sok a művészi gyerek, de más irányba már nem igazán lehet onnan továbbtanulni”, vagy, hogy “a Waldorfosok olyanok, mint a hippik”, és még sorolhatnám. 

Viszont nem csak külsősöknek él egy képzet a fejében arról, milyenek a Waldorfosok, hanem maguknak a Waldorfosoknak is. Azt vettem észre, hogy az diáktársaim gyakran mondják bizonyos iskolai feladatokra, hogy “ez nagyon Waldorfos”. Mondjuk, akkor,  ha el kell készíteni agyagból valamit, amiről tanultak. Illetve olyat is nem egyszer hallottam, hogy egy öltözködési stílusra mondják, hogy Waldorfos. Többször is előfordult, hogy egy idegenről, akit csak megláttak az utcán, azt feltételezték, hogy Waldorf-diák, mert az illető hosszú szoknyát és kötött pulcsit viselt. 

Több esetben találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a Waldorfba járóknak elképzelésük van arról, hogy miben különböznek ők a hagyományos iskolás tanulóktól. Gyakori az a vélekedés, hogy az “államisok” többet sminkelnek, vagy több időt töltenek a telefonjukon.

Elkezdett érdekelni, hogy vajon ezekből a képzetekből, sztereotípiákból mi igaz? És vajon honnan eredhetnek? 

Annak érdekében, hogy ezekre megtudjam a választ, először interjút készítettem 43 emberrel arról, hogy szerintük milyen különbségek vannak az állami iskolás és a Waldorf iskolás diákok között. Közülük 6-an állami, vagy egyházi iskolába járnak, a többiek mind Waldorfhoz köthetők.

Ezt követően az interjúk eredményei alapján egy online kérdőívet állítottam össze, melynek  keretén belül 113 állami és 90 Waldorf középiskolás diákot kérdeztem meg. A felmérésben szerepeltek szabadidő eltöltéssel, iskolához való hozzáállással, stressz-szel, öltözködéssel, illetve pályaválasztással kapcsolatos kérdések. 

Jelen cikkben egy kis ízelítőt szeretnék adni ebből az igen részletes kutatásból, felvillantva az érdekesebb eredményeket, akár megerősítették, akár cáfolták a feltételezéseket.

 

Első hipotézis – kreativitás

Az interjúalanyaim közül sokan megfogalmazták azt valamilyen formában, hogy a Waldorf-diákok az életük több terén is kreatívabbak az állami iskolás diákoknál. Megemlítették, hogy a Waldorf iskolákban jellemzőbbek a kreatív feladatok, és hogy a Waldorfosok jobban otthon vannak a művészetekben. Többször is előkerült a beszélgetések során, hogy rájuk a jellemzőbb, hogy kézzel készítenek el valamit. Illetve érdekes módon az is, hogy ha egy új, ismeretlen szituációval találkoznak, akkor ők abban könnyebben helyt állnak.

A cikkben szereplő grafikák felső része mindig az interjúk során elhangzott gondolatokat szemlélteti, kiemelve néhány konkrét véleményt.

A grafika alsó része pedig azt mutatja, milyen kérdést tettem fel az adott témával kapcsolatban az online kérdőívben, valamint milyen eredmények születtek abból. A kördiagramokból pedig az is kiderül, hogy a kutatásom alapján mennyire igazak a megkérdezettek feltételezései, sztereotípiái az állami és a Waldorf iskolás diákok különbségét illetően.

Úgy gondolom,  ha valaki saját kezűleg készít másnak ajándékot, vagy ha valaki zenél valamilyen hangszeren, akkor ő egy kreatív, művészi embernek számít. Tehát úgy vélem, ezen kérdések alapján bizonyos szinten ki lehet deríteni, hogy valaki inkább kreatív, vagy sem. 

Határozottan nagyobb arányban készítenek kézzel ajándékot a Waldorf-diákok, mint az állami iskolások. A Waldorfosok körében még gimis korban is a többség inkább kézzel készít ajándékot, minthogy boltban vásárolna.

A Waldorfosok közül jóval nagyobb arányban játszanak valamilyen hangszeren gimis korban, mint az állami iskolások közül. Azért is juthattam erre az eredményre, mert kiderült, hogy az állami iskolás diákok mindössze 49,6%-a játszott valaha valamilyen hangszeren, míg a Waldorfosok 91%-a

 

Második hipotézis – öltözködés 

Az interjúk során körvonalazódott az a vélemény, hogy a Waldorf-diákok általában egyedibben, extrábban öltöznek, mint az állami iskolás diákok. Jobban megmutatják az egyéniségüket, és kreatívabb, alternatívabb kombinációkat alkalmaznak az öltözködés terén. Többen is említették, a raszta hajat, a hippi stílust és a bő pulcsikat, mint “tipikus Waldorfos” öltözködési stílus jegyeket. 

Érdekes módon azt is többen megfogalmazták, hogy az állami iskolás diákokra jellemzőbb, hogy a legújabb öltözködési trendeket követik, és hogy beleolvadnak a tömegbe. Vajon mindebből mennyi az igazság? Vagy ezek csak alaptalan előítéletek? Ennek is utána jártam. 

Úgy gondolom, ha valaki jobban lépést tart a trendekkel, az többet jár vásárolni. Hiszen az aktuális divat gyorsan változik, pontosabban változtatják.

Az látszik, hogy nem jelentősen, de a Waldorfosok ritkábban vásárolnak ruhát, mint az állami iskolások. Minden választási lehetőségnél mindössze egy pár százalék eltérés figyelhető meg.  Ebben nagyon kicsi a különbség. Ami szembetűnőbb, az a havi gyakoriság: az állami iskolás diákok 35,4%-a, míg a Waldorfosoknak 22,5%-a vásárol havonta ruhát. Ez több, mint 10% pont különbség. Még az olvasható le a diagramról, hogy  a Waldorf iskolások körében jelentős azok aránya, akik csak évente egyszer költenek az öltözködésre.

Nagyon érdekes, hogy míg az állami iskolások közül azt a választ jelölték be legtöbben, hogy leginkább fast fashion üzletekben vásárolnak, addig a Waldorf-diákok közül erre a válaszadási lehetőségre szavaztak a legkevesebben. Az állami iskolás diákok körében lépcsőzetesen épül felfelé a 4-esig (“nagyon igaz rám”) a diagram, míg a Waldorfos diákok ezt a kijelentést már nem érzik magukénak. 

Bár a fast fashion boltokban szinte csak olyan ruhákat lehet venni, ami az aktuális divatnak megfelel, az ilyen típusú üzletekben vásárlás, vagy nem vásárlás szerintem nem csak a trend és az alternatív stílus kedvelését, vagy nem kedvelését mutatja. Ez egy környezettudatos választás eredménye is lehet. Egy turkáló sosem tud igazán lépést tartani a legújabb divattal. Általában sok válogatást igényel, mire találni lehet divatos ruhát, míg a fast fashion boltokban jóval egyszerűbb megtalálni a legtrendibb darabokat.

Érdekes eredményt hozott a használt ruhaboltban való vásárlásról feltett kérdés is.  Az egyértelmű, hogy a turiba járás nem csak Waldorfos szokás, de az ő körükben sokkal népszerűbb. Ezt igazolja, hogy az elmúlt 1 évben több, mint kétszer használt ruhakereskedésben az állami iskolások 32,7%-a, a Waldorfosok 55,1%-a fordult meg. Az “egyszer sem”  választ az állami iskolások  15% ponttal  nagyobb arányban választották. Tehát az a feltételezés nem igaz, hogy az államis diákok nem járnak turiba, és csak a trendi ruhák érdeklik őket, de az igaz, hogy a Waldorf-diákok általánosságban többet járnak turkálóba, mint az állami iskolás diákok.

Mint kiderült, a ruhavásárlás gyakoriságában elég hasonlóan járnak el a megkérdezett diákok, a különbség leginkább abban van, hogy azt hol bonyolítják.

 

Harmadik hipotézis – iskolához, tanuláshoz való hozzáállás

Igen sokszor hallottam már olyat, hogy valaki (főleg a szüleink generációjánál tapasztalom ezt) azt gondolja, hogy a Waldorfosok szeretnek iskolába járni. Holott nem egyszer hallottam Waldorf-diákoktól, hogy nem akarnak iskolába menni, vagy, hogy alig várják a nap végét, hogy mehessenek haza. Tehát ők is elég sokat tudnak panaszkodni az iskola miatt, amit az állami iskolások sokszor nem értenek, mert “nekik sokkal többet kell tanulni.” 

Érdekes, hogy amikor az interjúk alkalmával egyenesen rákérdeztem arra, hogy vajon a Waldorfosok jobban szeretnek-e suliba járni, vagy sem, minden esetben azt a választ kaptam, hogy jobban szeretnek. Hárman még úgy is megjegyezték ezt a különbséget, hogy nem is tettem fel ezt a kérdést.

Ezek után már különösen érdekelt, hogy vajon tényleg szeretnek a Waldorfosok iskolába járni? Az alábbi ábrán összegeztem a kutatás erre vonatkozó eredményeit.

Ami a legszembetűnőbb, hogy a tanulás szeretete kérdésnél a Waldorfosok sokkal nagyobb arányban szavaztak arra, hogy “nagyon szeretnek iskolába járni” (34.4%), mint az állami iskolások (16,8%). 

Hiába hallottam eddig sok panaszt, mégis az derült ki, hogy az állami iskolás diákok is jellemzően inkább szeretnek suliba járni. (Ki tudja, ha ezt a kérdést még a covid előtt teszem fel, akkor egészen más eredményre jutunk…)

Az 1-esre és a 2-esre szavazás aránya is alacsonyabb a Waldorfosoknál. Az államisok 10%-a nagyon nem szeret iskolába járni, míg a Waldorfosok mindössze 2%-a vallotta ezt. 

Tehát az derült ki, a Waldorfosok között is van olyan, aki nem szereti az iskolába járást. Viszont ők általánosságban jobban szeretnek bejárni, mint az állami iskolások.

Úgy tűnik, a tanulás szeretetében nagyobb eltérések vannak, mint az iskolába járás szeretetében. Az állami iskolások jóval inkább nem szeretnek tanulni, mint szeretnek. Míg a Waldorfosok körében a középtájt, de leginkább a 3-mas, vagyis a “szeretek tanulni” a jellemző.

Kiderült, hogy a diákok iskolába járni alapvetően szeretnek. Gondolom részben azért, mert közben együtt lehetnek a barátaikkal, ami egy közösségi élményt ad nekik. Ezek az eredmények alapján úgy vélem, a diákok az iskolába járásban inkább a tanulás részt nem szeretik. Persze feltételezheted, hogy a Waldorfosok azért szeretnek jobban iskolába járni, mert “nem tanulnak”, és csak a haverjaikkal lézengenek. Nos, lehet, hogy van benne igazság. Azonban ebből a kutatásból az derült ki, hogy a Waldorf-diákok magát a tanulást is jobban élvezik. Talán gondolhatod, hogy amit ők csinálnak, az nem is igazi tanulás… de vajon a tanulásnak muszáj rossznak lennie?

 

Negyedik hipotézis – pályaválasztás

Többen is azt fogalmazták meg, hogy az állami iskolás diákok hamarabb döntik el, mihez kezdenek a középiskola után, a Waldorf-diákok pedig többet gondolkodnak rajta. Szó esett arról is, hogy a Waldorfosok az évek során rengeteg mindent kipróbálnak, így több dolgot megismernek. Néhányan pedig azon a véleményen voltak, hogy az állami iskolásoknak konkrétan könnyebb a döntés. 

Vajon a kérdőív segített-e megtalálni erre a válaszokat?

Egyértelműen látszik különbség abban, hogy mikor döntenek a pályaválasztás felől. Az állami iskolások 18-19-20 éves korban már jó nagy részt (68,2%) döntöttek, a Waldorfosok között csak 37,2% biztos benne, a fele pedig még csak gondolkodik rajta, de nem döntötte el.  A “nem tudom” is nagyobb részben van jelen a Waldorf-diákoknál, mint a hagyományos iskolásoknál. 

Az eredményekben nagyban közrejátszhat az, hogy egy Waldorf gimnázium 5 évet ölel fel. Igaz, hogy a korosztályban benne vannak az érettségi előtt álló Waldorf-diákok is, ugyanakkor nem tudhatjuk, mennyi 18, és mennyi 19 éves válaszadó van. 

A Waldorf-diákok körében egyértelműen jobban jelen van az a probléma, hogy sok minden érdekli őket és nem tudnak választani, ellentétben az állami iskolásokkal. Nagyon úgy tűnik, hogy a pályaválasztásról való döntés sokaknak nehéz. Hiszen a “nincs ilyen nehézségem” mindkét iskolatípusban alulreprezentált.

Az felettébb érdekes, hogy annak ellenére, hogy hamar eldöntik, merre tovább, a hagyományos iskolások körében mégis elég jelentős, 26,5%-ot érdekel “kevés dolog” a jövőt illetően. Vajon akkor mi alapján döntenek? A Waldorfos diákoknál jobban követhető, hogy a szélesebb érdeklődés nehezíti a döntés meghozatalát.

Összességében megállapítható, hogy a kutatásom során nem csak olyan eredmények születtek, amelyek alátámasztották a feltételezéseket, de a legtöbb esetben az derült ki, hogy van igazságalapja a hiedelmeknek, közszájon forgó kijelentéseknek.

 

Az alábbi hivatkozásokon olvasható